Madárbarát kert

A Budai Arborétum mint madárbarát kert

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amellett, hogy arborétumunk elsősorban növények gyűjteményes kertje, természetvédelmi területként egyik fontos feladata, hogy a természetes állatvilágnak élőhelyet biztosítson. Különösen fontos ez egy olyan erősen beépített környezetben, mint a főváros XI. kerülete, ahol a megmaradt egybefüggő zöldfelület ritka kincs, és nemcsak nekünk, embereknek jelent felüdülést, de a kisebb-nagyobb állatok számára is menedékül szolgál.

Fenyőrigó-csapat madárberkenyén lakmározik

A változatos növényvilág ráadásul gazdagabb faunával is párosul, a sokféle növény között több állatfaj talál élelmet, búvóhelyet, mint a mezőgazdasági területek jellemzően egybefüggő tábláiban, vagy akár egy egyszerűbb városi parkban.

A gyűjteményes kert fenntartási munkáinál is igyekszünk – a lehetőségekhez mérten – szem előtt tartani a területen élő állatok igényeit, így a látogatók elé táruló kép néha eltér a parkokban megszokott látványtól: például a gyepet időről-időre hagyjuk magasabbra nőni, egyes területeken akár termést is érlelni, ami elsősorban a rovarfauna és az ízeltlábúakat fogyasztó gerincesek (sünök, madarak, denevérek) számára fontos.

Nőstény fekete rigó rovarok után kutat az avarban

Az itt élő madárfajok életkörülményeit kiemelten kezeljük. Ebben sok segítséget nyújtanak a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület önkéntesei, köztük volt diákjaink, kollégáink. Arborétumunk 2006-ban elnyerte a Madárbarát Kert minősítést, a Fővárosi Önkormányzat és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület támogatásával és a madarakat bemutató ösvény létesült.

Fenyőrigó egy fagyalbokron

A növényzet nyújtotta lehetőségeken kívül mesterséges költőhelyeket, odúkat is kihelyeztünk, amelyekben a kisebb testű madarak – elsősorban széncinegék és mezei verebek – rendszeresen költenek. Télen a cserjéken és fákon lévő termések és magvak nyújtanak táplálékot a hozzánk látogató madárcsapatoknak, de emellett a terület több pontján álló madáretetőkben is mindig friss napraforgómag várja az éhes vendégeket.

Kék cinege a télire kihelyezett cinkegolyón

Az átvonuló, nálunk telelő vagy egész évben itt élő, fészkelő fajok száma évről évre örvendetesen gyarapszik.

Hogyan érhetjük el, hogy madárbarát kertünk legyen?

A madarak számára a kert akkor szolgálhat megfelelő élőhelyül, ha kialakításánál és fenntartásánál egyaránt figyelembe vesszük a madarak igényeit. Ennek talán egyik legfontosabb eleme, hogy olyan cserjéket, fákat választunk, melyek termése táplálékul szolgál a madaraknak. Jó, ha a lombot a kert néhány részén a fák alatt hagyjuk, hogy az abban megtelepedő rovarok is táplálékul szolgálhassanak, vagy búvóhelyeket alakítunk ki és az egyes fenntartási munkákat a madarak életritmusához is igazítjuk. Lehetőleg ne alkalmazzunk rovarirtószereket, és természetesen tartózkodjunk a madarak riasztására szolgáló módszerektől.

Széncinege a dúcetető alsó tálcáján

Fontos emellett, hogy a madarak védelmét szolgáló berendezéseket is alkalmazzunk: odúk, etetők, itatók kihelyezésével teremthetjük meg a kedvező életfeltételeket.

Fekete rigó tojója borostyánbogyót csemegézik

Ha csatlakozni kíván a Madárbarát Kert Programhoz, további információkért látogasson el a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapjára.

Milyen fákat és cserjéket válasszunk?

Tengelic platán termésén csipeget

Fontos, hogy a kertben legyenek fészkelésre alkalmas fák, cserjék, és gondolnunk kell az odúlakókra, a bokorlakókra és a fákon szabadon fészkelőkre egyaránt. A fészekrakás szempontjából kimondottan előnyösek az alábbi növényfajok:

  • bibircses kecskerágó (Euonymus verrucosus)
  • borbolya fajok (Berberis)
  • borostyán (Hedera helix) - felfuttatva
  • csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus)
  • erdei fenyő (Pinus sylvestris)
  • fagyal (Ligustrum vulgare)
  • júdásfa (Cercis siliquastrum)
  • kányabangita (Viburnum opulus)
  • kislevelű hárs (Tilia cordata)
  • közönséges boróka (Juniperus communis)
  • közönséges gyertyán (Carpinus betulus)
  • kutyabenge (Frangula alnus)
  • lucfenyő (Picea abies)
  • mezei juhar (Acer campestre)
  • mogyoró (Corylus avellana)
  • orgona (Syringa vulgaris)
  • ostorménfa (Viburnum lantana)
  • puszpáng (Buxus sempervirens)
  • tiszafa (Taxus baccata)
  • veresgyűrű som (Cornus sanguinea)
  • zselnicemeggy (Prunus serotina)

Szintén a növényválasztás szempontjai között kell, hogy legyen, hogy a növények termése, magja táplálékot adjon a madarak számára. Ebből a szempontból kedvezőek az alábbi fák és cserjék:

  • galagonya (Crataegus) fajok
  • erdei fenyő (Pinus sylvestris)
  • fekete bodza (Sambucus nigra)
  • házi berkenye (Sorbus torminalis)
  • húsos som (Cornus mas)
  • kökény (Prunus spinosa)
  • lucfenyő (Picea abies)
  • madárberkenye (Sorbus aucuparia)
  • madárbirs (Cotoneaster) fajok
  • tűztövis (Pyracantha coccinea)
  • vadgesztnye (Aesculus hippocastanum)

Hogyan alakítsuk ki a kertet?

  • Lehetőleg alakítsunk ki oldalról zárt cserjés részeket, például nyíratlan sövényeket, melyekben a kisebb madarak biztonságos fészkelőhelyet találnak.
  • A metszés során igyekezzünk fészekrakásra alkalmas elágazásokat is kialakítani.
  • Egy-egy idősebb fát is hagyjunk meg a kertben, ennek kéregrepedéseiben számtalan rovar él és kínál táplálékot a rovarevő madaraknak.
  • A bokorcsoportok tövéről ne gyűjtsük össze a lehullott lombot, az így képződő avarban a rigók örömmel kutatnak rovarok után.
  • Érdemes az elhalt fákat kivágás után megtartani egy ideig, a rajtuk megtelepedő ízeltlábúak a cinegék számára nyújtanak terített asztalt.
  • Annak érdekében, hogy ne nagyon kelljen rovarirtószereket használni, célszerűbb ellenállóbb fajtákat beszerezni.
  • Legyen a kertben egy idősebb fenyőfa vagy nagyobb örökzöld bokorcsoport, ami télen is búvóhelyet biztosít a madaraknak.

 

A téli madáretetésről

A madarak téli etetése - amellett, hogy a madarak áttelelésében nagy segítség - tagadhatatlanul sok örömet szerez a madarakat kedvelő emberek számára is: itt nyílik a legjobb alkalom a madarak közelről való megfigyelésére, az egyes fajok megismerésére, határozására.

Zöld küllő táplálék után kutat a hóban

Mivel etessük a madarakat?

A téli madáretetéshez legjobb a napraforgómag, ezt a legtöbb nálunk telelő madár elfogadja táplálékul. Néhány madárfaj, például a sármányok és a pintyfélék inkább a földön keresik a táplálékukat, számukra a földre, hómentes helyre szórhatunk ki megfelelő eleséget (pl. búzát, rostaalját, vagy készen kapható pintyeleséget). Vannak madarak (pl. a fekete rigó és a vörösbegy), amik a konyhai hulladékban is találnak táplálékot maguknak, de néhány szem félbetört diót is kihelyezhetünk, vagy a fák ágaira marhafaggyút is rögzíthetünk madáreleségül.

Hogyan és mikor etessük a madarakat?

A madáretető készítésénél csupán két dolgot kell szem előtt tartanunk: legyen az etető tartós és könnyű legyen feltölteni élelemmel. A madarak tehát éppúgy elfogadnak egy műanyag flakonból készült etetőt, mint egy fából ácsolt "műremeket", ugyanakkor jó, ha szem előtt tartjuk az esztétikai szempontokat is: ne csúfítsuk el díszkertünket rikító, oda nem illő flakonokkal, mert a szemét benyomását kelthetik. Sokkal jobb hatást érhetünk el fából vagy más természetes anyagból - például lopótökből - készült etetőkkel.

Az elhelyezésnél ügyeljünk rá, hogy az etetőt a ragadozók (karvaly, házi macska) ne érjék el, a lehető legnagyobb biztonságot nyújtva ezzel a madaraknak.

Az etetést a tartós hidegek beköszöntekor kell elkezdeni, és folytatni egészen a fagyok megszűnéséig. Ezeken a hideg és rövid napokon az énekesmadarak egy része nem tud ugyanis a rövid idő alatt annyi eleséget felkutatni, hogy az elegendő energiát adjon neki az éjszaka átvészeléséhez.

Néhány gyakori etetőtípus

Függő etető

Nagyobb termetű cserjék ágaira függeszthető etetőtípus, a eleséget tető védi a csapadéktól.

Dúcetető

Lábon álló etető, ami nyílt felületre (de lehetőleg fák, cserjék közelébe) is kitehető. Nagyobb mennyiségű eleség elhelyezése is lehetséges benne, a madarak az alsó nyílásokon keresztül jutnak be az etetőbe.

Önetető

Fő előnye, hogy a nagyobb mennyiségű betöltött eleséget a fogyásnak megfelelően adagolja, így ideális választás, ha nem tudjuk naponta tölteni az etetőt.

Ablaketető

Házak ablakába kifüggeszthető etető, a függő etetőhöz hasonlóan alkalmazható, a ház közelsége miatt a madarak kicsit lassabban bátorkodnak rá.

A széncinege akár egy falrepedésben nyílt

Madárodúk kihelyezése

Melyen odút helyezzünk ki?

Az egyes madárfajok - méretükből adódóan - más és más méretű és formájú odút igényelnek. Az egyik alapvető dolog, amire tekintettel kell lenni, a röpnyílás mérete. A kertekben legkönnyebben a széncinege és a mezei veréb telepedik meg a kihelyezett odúban, számukra 32 mm átmérőjű röpnyílással ellátott, ún. "B-odú" az ideális. Ennél nagyobb, 45 mm-es röpnyílású odúban költ a seregély, és még nagyobb nyílást igényel a búbos banka, vagy a füleskuvik. Különleges odút kedvelnek egyes légykapófélék, pl. a szürke légykapó vagy a kerti rozsdafarkú, számukra az ún. "C-odú" az ideális, amelynél az előlap felső fele hiányzik.

A madárodúk természetesen házilag is elkészíthetők, de készen is kaphatók.

   

 

A leggyakrabban használt madárodúk

A-odú

A barátcinege és a kék cinege számára kialakított odútípus, 10-17 cm-es oldalhosszúságú négyzet belső alapterületű, 20-25 cm mély odú, 28 mm-es röpnyílással. Mivel a kis röpnyíláson a házi és mezei verebek nem férnek be, "verébmentes" kisodúnak is szokták nevezni. 2-4 méteres magasságba helyezzük ki.

 

B-odú

A leggyakrabban ezt a fészekodú-típust alkalmazzák, két altípusa van: 32 mm-es röpnyílással alkalmas barátcinege, kék cinege, széncinege, házi és mezei veréb, örvös és karmos légykapó, ill. csuszka számára; 46 mm-es röpnyílással nyaktekercs és seregély is költhet benne. Néha nagy fakopáncs vagy más harkályok is beleköltözhetnek, miután a röpnyílást saját maguk kitágították. Alapterülete 12,5×12,5 - 17×17 cm, mélysége 20-30 cm. 2-4 méteres magasságba helyezzük ki.

C-odú

Szögletes röpnyílású (felső harmadában nyitott) fészekodú, különböző méretekben készülhet. A legkisebb változata (11×11 cm alapterület, 18 cm mély, 11 cm magas röpnyílással) ökörszem számára készül. Leggyakrabban készített változata 12,5×12,5 cm alapterületű, szintén 18 cm mély, házi rozsdafarkú és vörösbegy számára 6, kerti rozsdafarkú számára 8, barázdabillegető számára 10 cm magas röpnyílással. Hantmadár számára 20×15 cm alapterületű, 15-18 cm mély, 4×4 cm-es szögletes röpnyílású odú alkalmas, a macskabagoly még ennél is nagyobb, 30×30 cm alapterületű, 65-70 cm mély, 20×20 cm-es röpnyílású odúba költözik bele szívesen. Az odú kihelyezésének ajánlott magassága is fajonként változó: 0,5-1 m magasságba helyezzük ki az ökörszem, 0,5-1,5 m magasságba a vörösbegy, 1-4 m magasságba a barázdabillegető és a hantamadár, 2-5 m magasságba a kerti és házi rozsdafarkú és 5-8 m magasságba a macskabagoly számára készített odúkat.

D-odú

A legnagyobb méretű mesterséges fészekodú, melyet viszonylag ritkán alkalmaznak. Szintén különböző méretekben készülhet, 15×15 cm alapterülettel és 30-35 cm-es mélységgel seregély, 20×20 cm-es alapterülettel és 40-42 cm-es mélységgel füleskuvik és búbosbanka számára ajánlott, ez esetben 60 mm-es röpnyílással. Macskabagoly számára is készíthetünk D-odút, ez 30×30 cm alapterületű, 65-70 cm mély és 20 cm-es röpnyílású. A kihelyezés magassága búbosbanka számára 1,5-6, seregélynek és füleskuviknak 2-8, macskabagolynak 5-8 méter.

Az adatok a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület ajánlásából származnak. (www.mme.hu)

Fiókáit nevelő széncinege hagyja el a fészekodút

Önfeledten fürdőző széncinegék egy pocsolyánál.

Cserépalátétben fürdőző fekete rigó

Az odú kihelyezésének és kezelésének szabályai

Az odúkat ne szögeléssel, hanem függesztéssel rögzítsük a fára, lehetőleg úgy, hogy stabilan álljon (pl. a törzsnek támaszkodjon). A kihelyezendő odúk száma függ a kert "ellátóképességétől" és növénysűrűségétől. Egy átlagos kertben 25 m2-enként egy odú kihelyezése ajánlott.

A madarak az odút gyakran mohával, állati szőrökkel, tollal bélelik. Segíthetjük a munkájukat, hogy mohát vagy gyapjút kötözünk a fák ágaira, az odúba azonban soha ne rakjunk fészekanyagot, mert ez esetben a madarak nem költöznek be abba. A madarak által készített fészket ősszel távolítsuk el az odúból!

A madarak itatása

Az etetés mellett az itatásról se feledkezzünk meg, annál is inkább, mert az egyik legnagyobb vonzerő lehet a madarak számára a folyamatosan karbantartott itató, ez lehet az egyik "legforgalmasabb" hely a kertünkben. Természetesen a nyári, száraz és forró időszakban van a legnagyobb jelentősége, de jó, ha egész évben kint tartjuk, mindig lesz rá igény a madarak körében! Gyakori fürdővendégek az itatón a rigók, kék cinkék és széncinegék, valamint a vörösbegyek, szomjuk oltása mellett általában kiadós fürdőt is vesznek a vízben.

Helyválasztás

Az itató ideális helyének kiválasztásánál az alábbi szempontokat vegyük figyelembe:

  • lehetőleg ne a tűző napon legyen, mert úgy könnyen felmelegszik és el is párolog,
  • védett, mégis jól megfigyelhető helyet válasszunk: amellett, hogy a ragadozók nehezen közelítsék meg, nem jó, ha megfosztjuk magunkat az itatóra való rálátástól
  • a madarak számára is legyen a környező terep jól belátható, fürdőzés és ivás közben kiszolgáltatott helyzetben vannak
  • legyen a közelben egy magasabb bokor, ahová szükség esetén átröppenhetnek: vizes tollal nehezebben repülnek, ha pl. macska elől kell menekülniük, ez a bokor életmentő lehet

 

Az itató kialakítása

Az egyszerű virágalátét éppúgy megteszi itatóként, mint egy kisebb kerti tavacska, de kaphatók a célra igényes madáritatók is. Ügyeljünk rá, hogy ne legyen mély a víz, azt a legtöbb énekesmadár nem kedveli. Madáritató tavacska esetén a középső, kicsit mélyebb részre tegyünk egy lapos követ, ahol a madarak megállhatnak, leszállhatnak. Állandó átfolyás hiányában ne feledkezzünk meg a rendszeres vízcseréről és az itató tisztításáról!

 

magyar