A hónap növénye - Február

Sarcococca - Bogyóspuszpángfélék

A bogyóspuszpángok mutatós, nálunk csupán alacsony termetű örökzöld cserjék. A növénynemzetség a buxusfélék (Buxaceae) családjának tagja, tudományos elnevezése Sarcococca, mely a növények húsos bogyótermésére utal, hiszen a sarcos jelentése hús, a coccos-t pedig bogyóként fordíthatjuk.

A bogyóspuszpángok nemzetségébe 16-20 faj tartozik, valamennyi Indiában és Kelet-Ázsiában, Kínában és Malajziában honos. Fénylő sötétzöld, bőrnemű, épszélű leveleik szórt állásúak. A levelek hónaljában fejlődő egylaki, apró, illatos virágaik fehéres színűek. Fénylő fekete, tojásdad-gömbölyded terméseikben 1-2 mag foglal helyet.

Az egyik legismertebb bogyóspuszpáng faj a Sarcococca humilis (szinonim neve Sarcococca hookeriana var. humilis) vagyis a törpe bogyóspuszpáng, amely Nyugat-Kína Hupeh és Szecsuán tartományaiban él. Magassága alig éri el az 50 cm-t. Kertekben 1907 óta ültetik. Sűrűn ágas, erősen terjedő tövű növény. Lándzsásan kihegyezett, kopasz levelei csillogóan fénylőzöldek, hosszúságuk 3,5- 7 cm, szélességük 1- 2 cm. Fehér virágai az időjárástól függően január-márciusban nyílnak, sőt gyakran már ősszel is megjelennek. A virágok finom illata kifejezetten édeskés, mely főként napos helyen már messziről is érezhető, és a cserjéhez csalogatja az ősz utolsó méheit vagy tél végén a legelső szorgos nektárgyűjtögetőket. A nőivarú virágok portokjai mutatós pirosas-rózsaszínűek. A csaknem gömbölyű, kékesfekete bogyótermések borsónyiak, szeptember-novemberben érnek.

Egy másik ismertebb faj a bokros bogyóspuszpáng, a Sarcococca confusa. Sűrűn ágas, felálló ágrendszerű, hazájában terebélyes cserje, mely ott akár 2 méter magasra is megnőhet. Ám hazánkban magassága csupán 100 cm körüli. Az előző fajtól viszonylag könnyen megkülönböztethető, mivel nem sarjadzik. Zöld hajtásai puhán szőrözöttek. Elliptikus vagy tojásdad-elliptikus levelei 2,5- 5,5 cm hosszúak, 1- 1,8 cm szélesek, színük fénylő sötétzöld, a fonáki oldalon világosabb árnyalatúak. Virágai az előző fajhoz hasonlóak, de a portokok sárgás színűek. Erősen illatos virágai télen nyílnak. Fekete termései csillogóan fényesek. Vadon a növény előfordulása nem ismert, csupán kultúrában fordul elő.

Az előző két fajnál edzettebb, de kevésbé ismert faj a Nyugat-Kínából, Északnyugat-Jünnanból és Tibetből származó oválislevelű bogyóspuszpáng, a Sarcococca ruscifolia. Magassága 60- 90 cm. Hajtásai kezdetben puhán szőrösek. Fénylőzöld, tojásdad-széles tojásdad levelei hosszan kihegyezett csúcsúak, hosszúságuk 2,5- 6 cm, szélességük 1,5- 3,5 cm, a levélnyél 3- 4 mm hosszú. Tejfehér virágai illatosak, decembertől márciusig nyílnak. Gömbölyded termései skarlátpiros-kárminpiros színűek.

A bogyóspuszpángok zöld hajtásrendszerükkel, illatos virágaikkal és termésdíszükkel értékes, mutatós örökzöldek, melyeket feltétlenül védett fekvésbe célszerű telepíteni. Tápdús, humuszos talajt kedvelnek. Kiválóan tűrik az árnyékos fekvést. Napos helyet legfeljebb csak üde, nyirkos talajviszonyok mellett viselnek csak el, ám ott erősen fagyérzékenyek. Nagy hidegben visszafagyhatnak, de jól újulnak. Hótakaró nélküli télen biztosítsunk számukra takarást.

Szaporítása tavaszi magvetéssel igen egyszerűen történhet. A terméshúsból mossuk ki hideg vízzel a magokat. Töltsünk meg szaporító közeggel (tőzeg-homok keveréke, de például jó minőségű normál kerti talaj is megfelel) egy szaporító tálcát vagy cserepet, szórjuk a magokat a talaj felszínére, majd kb. 1 cm vastagon takarjuk be a földkeverékkel. Egy üveglappal célszerű a magvetést letakarni. Gondoskodjunk a rendszeres öntözésről. Meleg helyen már 3 hét alatt számíthatunk a növények csírázására. Legyünk türelmesek, mert a magoncok igen lassan fejlődnek. Idővel a kis növénykéket egyenként becserepezhetjük. A fiatal növények különösen fagyérzékenyek, ezért néhány évig még feltétlenül védett helyen teleltessük őket.