Metasequoia glyptostroboides – Kínai ősfenyő

Taxodiacae – mocsárciprusfélék családja

A kínai ősfenyő impozáns, karcsún kúpos koronájával, gyönyörű üdezöld lombozatával, rozsdabarna őszi lombszínével a legszebb lombhullató nyitvatermők egyike.

Hazájában, Kína néhány déli tartományában 30-35 méter magasra növő fa. Törzse az alapjánál bordásan kiszélesedő, rozsdabarna kérge idősebb korában sötétszürkévé válik, s hosszanti csíkokban leválik. Rövidhajtásai és tojásdad, sárgásbarna rügyei látszólag átellenesen állnak. A fiatal hajtások színe zöld, később megbarnulnak. A levelek a rövidhajtásokon fésűsen helyezkednek el, ősszel a leveles rövidhajtások hullanak le.

A fa egylaki, azaz a hím- és a nőivarú virágzatok egy növényen, de külön-külön foglalnak helyet. A porzós virágok végálló- vagy hónalji, lecsüngő bugákba rendeződve már ősszel meg­jelennek. A nővirágzatok keresztben átellenesen rendeződött termőpikkelyekből összetettek, amelyekből őszre zöld színű, később megbarnuló gömbölyded tobozok alakulnak ki. Gyors növekedésű fa, hazánk éghajlata alatt jól fejlődik. Az üdébb, nyirkosabb talajokat, a napos fekvést kedveli. Szabad állásba telepítsük, hogy koronája, lombozat minél jobban érvényesülhessen.

A faj felfedezésére kalandos körülmények között került sor. 1941-ben Miki Shigeru japán ősnövénykutató egy kihaltnak vélt növény lenyomatait vizsgálta, amelyek kissé a mocsárciprusra emlékeztették, de hajtásrendszere keresztben átellenes jellegű volt. Ugyanezen évben Kína Hupeh tartományában pedig felfedeztek egy új fajt, melyről nem sokkal később bebizonyosodott, hogy azonos a Japánban tanulmányozott lenyomatokkal. Így tehát a kínai ősfenyőt, más néven kínai ős-mamut­fenyőt élő kövületként is tisztelhetjük.