Nandina domestica – Japánszentfa

Berberidaceae – borbolyafélék családja

A japánszentfa (más néven égibambusz vagy mennyeibambusz) különleges leveleivel és termésével a legszebb télikerti növények közé tartozik. Eredeti japán neve „szent bambuszt” jelent, bambuszszerű leveleire utal (egyébként semmi köze a bambuszokhoz: a borbolyafélék családjába tartozik). Újév táján a házi oltárt díszítették vele, és Japánban ma is az egyik legkedveltebb lakásdekoráció. Terméses ágaiért ültetvényszerűen termelik.
1-1,5 méteres, gyéren felálló ágú cserje, üstökösen álló többszörösen szárnyaltan összetett örökzöld levelekkel. Apró, fehér virágai májusban nyílnak, nem túl feltűnőek. Annál szebbek a novembertől beszínesedő piros termésbugák, amelyek borsó nagyságú gömbös bogyói egész télen át ékesítik a bokrot, ha pedig levágjuk és megszárítjuk őket, éveken át megtartják színüket.

A japánszentfa normál kerti talajt és rendszeres öntözést kíván. -14 – -16 °C-ig télálló, annál nagyobb hidegben visszafagy, és utána vontatottan hajt újra. A Budai Arborétum egy védett beugrójában, a ’K’ épület melletti ún. „mediterrán sarokban” több évtizedes példányait csodálhatjuk meg.