Szajkó - Garrulus glandarius

Varjúfélék családja – Corvidae

A mátyásmadárnak is nevezett szajkók száma napjainkban országszerte növekedésnek indult, észrevehetően nagyobb számban fordulnak elő a Budai Arborétumban is.

Kimondottan erdei madár, csak olyan területen találkozhatunk vele, ahol tölgy- vagy bükkfák is élnek. Nagyobb termetű (testhossza meghaladja a 30 cm-t), jóllehet a hazai varjúfélék közül a legkisebb. Legfeltűnőbb bélyege az égszínkék szárnytükör.

Kiváló hangutánzó, ha szokatlan madárhangra leszünk figyelmesek, és felkutatjuk a forrást, az esetek többségében egy szajkóval találjuk szembe magunkat. Gyakran más madarak hangján szólal meg, utánozhatja a vércséket, szarkákat, de néha akár a kutyaugatást is, sőt, mesterséges környezetben akár tárgyak hangjait, például a kapu nyikorgását is megtanulja. Éles vészjelzésére az erdő többi lakója is felfigyel.

Mindenevő, nyáron általában állati eredetű táplálékot fogyaszt, a kisebb gerinces állatokat is elkapja és csőrével agyonüti őket. Gyakorta énekesmadarak fészkeit is kirabolja, ezért káros madárnak tartjuk. Ősszel áttér növényi táplálékra, a makkokat télire is eldugja, igaz, ezeknek később csak egy részét találja meg.

 

magyar