Vörös vércse - Falco tinnunculus

Sólyomfélék családja – Falconidae

A nagyobb testű ragadozó madarak közül korábban csak néhány kóborló példánnyal találkoztunk arborétumunkban, a vörös vércse, ez a városi körülményekhez kitűnően hozzászokott, védett sólyomféle azonban 2008 óta rendszeresen költ nálunk.

Elterjedési területe igen kiterjedt: az Óvilág jelentős részén honos, inkább a ligetes állományú, nyitottabb területeket kedveli, a zártabb erdőkben ritkábban fordul elő.

A faj nevét barnásvörös árnyalatáról kapta, mely mind a tojó, mind a hím tollazatán megjelenik. Hasi oldaluk sárgás, fekete pöttyökkel, a hát a hímnél sötét foltokkal, a tojónál sávokkal díszített.

A sólyomfélék többi képviselőjéhez hasonlóan rendkívül jó repülő, gyakran egy helyben lebeg (szitál) a zsákmányállatra lesve. Áldozatát többnyire a földön kapja el, rágcsálókkal, kisebb madarakkal, nagyobb bogarakkal és rovarokkal táplálkozik.

Fészket nem épít, leggyakrabban varjúfélék fészkét foglalja el, de szívesen megtelepszik a számára kihelyezett mesterséges költőodúkban, fészektálcákon is. A lakott területeken az épületek rejtett zugait részesíti előnyben, arborétumunkban is a magas ’G’ épület eresze alatt költ leggyakrabban.

3-8 tojásból álló fészekalja 28-30 nap alatt kel ki, a fiókák további egy hónap múlva hagyják el a fészket. Magyarországon rendszeres fészkelő, állandó madár, bár egyes példányai elvonulnak. Európában csökkenő állományú fajként tartják nyilván.

 

magyar